Úgy döntöttem, mivel sokszor elmaradtam és beúsztam a cikkekkel mostanában, mviel május elseje lévén, és elvekkel rendelkező ember lévén ma is elég sok időm van, duplázok, vagy talán triplázok egyet, hogy bepótoljam, amit elhanyagoltam mostanában.

Szép lenne azt mondani, hogy a május elseje mindenkinek mást jelent, de hazugság. Ez a nap a legtöbb embernek ugyanaz, mindenki szórakozik, bulizik, ha van, akkor a városa szervezte programokon lóg a barátaival, esetleg a szüleivel, kihasznál minden lehetőséget a dodzsemre, óriáskerékre, meg mindenre felül, vattacukrot zabál gusztustalanul, és élvezi, hogy nincs iskola. Nos, én azt hiszen sose tartoztam a mindenkihez, semmilyen téren, kicsit mindig más voltam, és nagyon remélem más is maradok. Én csak a husszúhétvégét használom ki maximálisan, örvendek, amiért elmaradt a gyilkos-csütörtök, azaz a hét legnehezebb és leghosszabb napja, nyolc kemény órával (legalábbis nekem). Elveim vannak. Egyszer azt mondtam, én ugyan ki nem megyek ünnepelni a többi ember közé, most pedig nyilván éppen ezért a gép előtt ülök, és azt csinálom, mint mindig a szabadidőmben. Írok. Most speciel éppen blogbejegyzést, de meg van nyitva a Word is (hála annak, aki feltalálta), ahol az egyelőre durva 132 oldalas regényem várja, hogy folytassam, és hogy nyilván még ma elérjem minimum a 140. oldalt.
Ettől eltekintve ott a tévé, könyvek, zene, net, a rajzolás, és persze az egyre erősebben kínzó izomlázam, ami valószínűleg a tegnapi tesiórától, a súlylökéstől van.

Ez volt ahosszúhétvégei első, és nemsokára kapjátok a másodikat, terveim szerint a Red Hot-ról, mert nagy kedvencem. :)))))

Virág