Jön a front, hülyülnek a gyerekek. Lassan, de biztosan kezd megőrülni a diákság, nálunk a tanteremben olyan helyzetek uralkodnak, hogy elképesztő. A fiúk olyan szinten űzik a hülyülést, hogy az elmúlt években nem volt még hasonló, az erősebb felemeli a gyengébbet, és kicipeli a folosóra, valakit nekidobnak a falnak (?), elfoglaltság híján (igen, de tanulni ki fog? a nyuszi? Ahh) hülye neveket találnak ki egymásnak, és órán azokat suttogják, hogy a többi idióta röhögőgörcsöt kapjon...stb. Ez gyakran megtörténik, általában minden órán, kivéve egy-két tanár óráját, akik félelmet keltenek a legtöbb diákban. Ez van, én általában olyanokra gondolok ilyenkor, hogy "XyXY bácsi, dobja már ki ezt az idiótát, nem bírok tőle koncentrálni". Van hogy felemelem a hangomat. És van, hogy némán, látványosan szenvedek.
Szünetekben zsebkendővel dobálózás, focizás az
üdítősüvegekkel, felrúgott táskák, titokban elcsórt füzetek,
összefirkált tankönyvek, kiszínezett képek a törikönyvben, elszakadt
atlasz... Ez van most. Mi lesz télen?
És arról, hogy jön a front annyit, hogy nálunk olyan
vihar volt, már azon gondolkodtam, megfogalmazom a végrendeletem...
Ítéletidő. Csoda, hogy nem repkedtek a tetők. Xd Egyébként ez nem
vicces.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése